+420 777 725 728 info@h2europe.company

A TERMÉKEKKEL KAPCSOLATOS GYAKRAN ISMÉTELT KÉRDÉSEK

Mi a molekuláris hidrogén?

A molekuláris hidrogén a keletkezési szakaszában lévő hidrogén. Olyan tiszta hidrogénmolekuláról van szó, amely az adott helyen és időben keletkezett, és mint ilyen azonnal képes más anyagokhoz kötődni. Az emberi szervezet esetében olyan anyagokhoz, melyek potenciálisan károsak lehetnek a szervezetre. Így olyan folyadék keletkezik, amelyet a szervezetünk a kiválasztó szervek segítségével távolít el a szervezetből. A hidrogénmolekulák egyedisége abban rejlik, hogy a méretüknek köszönhetően bármilyen akadály nélkül képesek bejutni a szervezet egyes részeibe, ahol elláthatják a funkciójukat.

A titrálást (színjelző indikátort) miért nem használják a molekuláris hidrogén kimutatásához?

A titrálás az oldat anyagkoncentrációjának meghatározására szolgáló szokásos elemzési módszer. A sav-bázis (semlegesítő) titrálás során a sav és a lúg lép reakcióba, és a hidrogén kationok (H+) vízben való koncentrációjának meghatározására szolgál. A hidrogén kationok a sav disszociációjából származnak. De semmiképp sem keverendő össze a hidrogén kation a molekuláris hidrogénnel.

Példa: citromsavoldat. A citromsav a vízben történő feloldás után a C6H8O7 à 3 H+ + C6H5O73- egyenlet szerint disszociál. Ha az így előállított oldathoz lúgos oldatot adunk hozzá, például nátrium-hidroxidot (NaOH), a H+ + NaOH à Na+ + H2O egyenlet szerint fog reagálni. Ha a hozzáadott oldathoz a pH-ra színváltozással reagáló indikátort teszünk, az összes (savból keletkező) hidrogén kation reakciója után színváltozásra kerül sor. Ha timolftaleint használunk indikátorként, a szín kékről színtelenre változik. A timolftalein 9,5-nél magasabb pH esetén kék színű. Az így végrehajtott titrálás az oldatban lévő citromsav-koncentrációt határozza meg.

A pontosítás érdekében – a H+ hidrogén kationok nincsenek jelen az oldatban, más vízmolekulákhoz kötődnek, és H3O+, H5O2+, H7O3+ stb. hidroxónium kationok képződnek.

Összegzés: A hidrogénkationok nem mutatnak molekuláris hidrogént, és sav-bázis titrálás útján nem határozható meg a molekuláris hidrogén (H2) koncentrációja az oldatban. Az csak a savmennyiség, jelen esetben a citromsav mennyiségének meghatározására szolgál. Ez az oka annak, amiért a H2 Europe társaság a mérései során nem alkalmaz titrálást és más hasonló módszereket, és kizárólag a laboratóriumi vizsgálatokra támaszkodik.

Részletesebb információk a titrálásról a https://edu.uhk.cz/titrace/ucebnice.html oldalakon találhatók.

A hidrogén értékeit miért ml egységekben, nem pedig ppm egységekben fejezzük ki?

A ppm – parts per milion, vagyis milliomod rész a koncentráció egysége, megegyezik a mg/kg egységgel, egy kilogramm egy millió milligrammból áll, vagyis 1 ppm = 1 mg/kg, 1 ppm = 1 mg/liter (forrás: https://cs.wikipedia.org/wiki/Parts_per_million)

A fenti definícióból kitűnik, hogy amennyiben a terméken a hidrogén értéke ppm-ben kerül feltüntetésre a méréshez használt anyag térfogatának megadása nélkül, zavaró lehet, és megfelelő indokot ad arra, miért adjuk meg a hidrogén eredményét akkreditált laboratórium által végzett vizsgálattal alátámasztott ml egységben.

Példa: Feltételezzük, hogy a mérést ppm-ben végezzük három városban: Prágában, Brünnben és Pozsonyban, minden esetben egyenlő vízmennyiséggel (1 liter). A mért értékek minden esetben teljesen eltérőek lesznek. Ennek oka az adott helyek eltérő vízminősége. A végső mérés így teljesen irreleváns.

Miért nem beszélünk a hidrogén értékéről ORP egységekben?

ORP – oxidációs-redukciós potenciál, redox-potenciál

A szabványból átvett definíció: Az oxidációs-redukciós potenciál olyan elektródpotenciál, amely a vízben jelen lévő anyagok oxidált formáinak elektron befogadó képességét és a vízben jelen lévő anyagok redukált formáinak elektron osztódási képességét fejezi ki.

A magas ORP-szintet például magas C-vitamin-koncentrációval vagy az alábbi példában bemutatott módon érhetjük el anélkül, hogy a mért mintában hidrogén lenne jelen. Emiatt az ORP-érték feltüntetése a hidrogén mérésére vonatkozóan rendkívül vitatható.

Példa: A szokásos klórozott ivóvíz ORP-értéke 100–500 mV, a föld alatti furatokból származó, oxigénmentes víz értéke -500–250 mV. Az ORP mérések eredményeinek értelmezése meglehetősen nehéz, és nem következtethető ki belőle olyan egyértelmű eredmény, hogy például a 100 mV ORP értékű víz jobb (egészségesebb), mint a 350 mV ORP értékű víz.

Miért tértünk át a Recovery H2 termék esetében a tablettáról a kapszula formára?

Kapszulák formájában sokkal tisztább és jobb minőségű termék érhető el hozzáadott anyagok nélkül, melyek a tabletták előállításakor ahhoz szükségesek, hogy a tabletta formatartó legyen és ne morzsolódjon.